A beszélő családfa (más néven genoszociogram)

a transzgenerációs terápiák egyik legfontosabb eszköze mind egyéni, mind csoportos munkában. A kiindulási pont a családfa (genogram), amelyre rávetítünk egy szociogramot, s így megjelennek a családon belüli kapcsolódások, ismétlődések és mintázatok is. Anne Ancelin Schützenberger, a módszer kidolgozója és az első európai pszichogenealógiai iskola alapítója (https://psychogenealogy.org/) néhány gyakori ismétlődés típust elkülönített a családi rendszerekben, amelyekre kiemelt hangsúlyt helyez, azaz rákérdez, amikor genoszociogramot rajzol. Mert minden családban vannak olyan történések, amelyek mélyebb nyomot hagynak, és meghatározzák a család tagjainak életét. Ezek lehetnek igazságtalanságok, kirekesztések, az erőszak bármely formája, egyéni és kollektív traumák, amelyekkel, ha nem foglalkozunk, ha nem veszünk róluk tudomást, akkor is kikövetelik maguknak a figyelmet valamilyen formában.

Mi ez?

A genoszociogram a családfa és egy szociogram ötvözete, amelyben kiemelődnek a családi kapcsolódások, ismétlődések, látens és manifeszt lojalitások. 

Mi nem?

Nem történelmileg hiteles családfa, és nem csaláfakutatás. Inkább belső megélésből, a családi legendákból, történetmorzsákból igyekszik összerakni az egyénben lévő képet a saját családjáról. Éppen ezért nem fontos pontos adatokat tudni, sokszor egy-egy töredék információból kirajzolódnak olyan összefüggések, amikre nem is gondoltunk. Az is gyakori, hogy amikor valaki elkezd a családja történetével foglalkozni, elkezdenek felszínre bukkanni emlékek, előveszi a régi fényképeket, leveleket, tárgyakat, beszélget még élő családtagokkal, és kezd összeállni a kép.

Mire jó?

Az elmúlt évtizedek epigenetikai kutatásai egyre több bizonyítokot hoznak arra, hogy a generációk közötti információ átadás biológiailag is nyomon követhető (ld. bibliográfia). Azt eddig is tudtuk, hogy az előző generációk üzenetei, elvárásai, viselkedésformái, értékrendje hat ránk, de azt feltételeztük, hogy ez főként a szocializáció révén adódik át. Mostanra már azt is tudjuk, hogy nyomot hagynak a DNS láncon, ha nem is változtatják meg azt, üzennek, hogy tanuljunk belőle.

Mikor érdemes kipróbálni?

• amikor valaki akaratán kívül folyton ugyanazt ismételgeti (pl. mindig megtorpan a cél előtt)
• amikor valaki nem talál magyarázatot egy ismétlődésre az életében vagy a családjában
• amikor egy tünet újra és újra felüti a fejét a családban
• amikor valaki úgy érzi, nem a saját életét éli, nem a saját vágyait követi
• amikor valaki családalapításra készül, és szeretne tisztában lenni saját transzgenerációs örökségével
• vagy amikor az év egy bizonyos napján mindig valami fontos történik a családban

Hogyan működik?

Egyéni ülésben 3 kétórás alkalmat szoktam ajánlani annak, aki célzottan kíváncsi egy motívumra. Összetettebb problémánál az első beszélgetés után tudom megmondani, hogy hány alkalomra van előreláthatóan szükség. Szeretem magam számára is világosan látni, hogy mit, miért és milyen keretek között csinálunk, tehát igyekszem az elején tisztázni, hogy hány alkalomra lehet számítani. 

Egy ilyen folyamatnak az az elsődleges célja, hogy felszínre kerüljenek és oldódjanak olyan elvárások, amelyek nehézséget jelentenek az egyénnek. A cél tehát az, hogy letegyük azokat a terheket, amelyek nem hozzánk tartoznak, és megértsük az eredeti szándékot. 

Írj nekem, ha szeretnéd kipróbálni!